|
2008. április
Mary Leitka indiánasszony gondolata; Dzsida Jenő: Békés mederben
A dalainkon keresztül tartjuk a kapcsolatot a Szellemvilággal. Minden dal jelent valamit, és minden dal fontos.
A dalok segítenek rajtad, meggyógyítanak...
Segítségükkel másokon is tudsz segíteni. A dalokban van az erőd, s orvosságod.
A dal segítőtársad, ha munkáddal másokon segítesz. A dalok hozzátartoznak a gyógyításhoz, a segítségnyújtáshoz, mikor valakin segíteni tudtál, aki beteg volt, vagy a halálán volt.
A Nagyapám kapott egy dalt, amely segítségére volt lánya halála fölött érzett fájdalma enyhítésében. Három napra lement a folyóra, s egyszerre csak megpillantotta ezt a csónakot a fa tetején. Ebben a csónakban ül a leánya, s néhány férfi, akik fölmennek a magasba, föl a leány fölé, a fák fölé, a felhők fölé. A csónak átvitte őket a másvilágra. Szomorú dal ez, igaz. Ezt a dalt anyámtól kaptam. Mindig sírnom kell, mikor ezt énekelem, s olyan, mintha anyámat hallanám.
Ahhoz, hogy az Erőd, a Segítőd s a Dalod eljöjjön hozzád, elébe kell menned, hogy fogadhasd. El kell menned, s dolgoznod kell a hegyekben, a folyókban, hogy tiéd legyen ez az Erő.
Mary Leitka, Hoh
2008.04.08.
Dsida Jenő: Békés mederben
|
Ma nem lázadtam fel
a lassú meder ellen,
ma békésen hömpölyögtem
és megcsókoltam öreg falvak lábát.
Ma felüdítettem egy lankadt virágot,
megfürdettem egy öreg koldust,
akinek Krisztus-arc volt az arca,
s tolvajok tutaját mosolyogva vittem.
Egészen különös béke ez,
szokatlan érzés, ahogyan kérdezem:
miért zúgsz erdő?
Miért sírtok csillagok? |
2008.04.08.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
