2007. szeptember
Tatiosz gondolata a bölcsességről; Tanulj! Ősi norvég vers; Weöres Sándor: Jóslás a trágyaözönről, László Noémi : Hányszor
A bölcsesség nem állomás, ahová egyszer megérkezel. A bölcsesség maga az út; a te bölcsességed az, ahogyan utazol rajta. Aki túl sebesen vágtat, nem látja a tájat.
Tatiosz gondolata
2007.09.02.
Tanulj! Ősi norvég vers
Tanuld meg a víztől követni utadat, Tanuld meg a tűztől: mindből hamu marad. Tanulj az árnyéktól őrködni éberen, Tanulj a sziklától megállni helyeden. Tanulj a Naptól, mely nyugovóra tér, Tanulj a szellőtől, mely lombok közt megpihen: Hogyan kell életed leélni csendesen.
Tanuld meg tőlük, hisz mindegyik testvéred: hogy kell szépen élni, s szépen halni meg. Tanuld a féregtől: semmi sem fölösleg, Tanulj a rózsától tisztán maradni meg. Tanuld meg a lángtól elégetni szennyed, Tanuld a folyótól: utadból ne térj meg. Tanulj az árnyéktól alázatos lenni, Tanulj meg a Naptól szüntelen haladni. Tanuld négy évszaktól ismerni az időt, Tanuld a csillagtól, hogy égben az erőd. Tanulj a tücsöktől, ha magad vagy, zenélj. Tanuld a Holdtól, hogy semmitől ne félj. Belátást a sastól, s ha vállad súly nyomja, Nézd meg milyen terhet cipel a hangya. Tanuld a virágtól, hogy légy szép és kecses, Tanulj a madártól : szabadon repülgess. Tanulj a báránytól, légy szelíd, mint ő, Mindentől tanuljál, mert minden veszendő. Úgy figyelj utadon, mi célodhoz viszen, Tanítson mi meghalt, s léted örök legyen! |
2007.09.02.
Jóslás a trágyaözönről
Minden megnyilvánulásod, mely szépen, üdén, szabadon kibontakozik: ajándékod; minden megnyilvánulásod, mely mohóságodtól bűzlik: ürüléked. Bármelyikünkből sokkal több salak fakad, mint adomány, s ez ellen nincs más segítség, mint hogy salakunkat eltakarítjuk; ehelyett az európai ember kezdettől fogva és mindinkább, ürülékéből rendszert, törvényt, erkölcsöt épít, amit fegyverrel, pénzzel, hatósági pecséttel rangos testülettel őriz és mindenkitől megköveteli, hogy e bélsár-palotákhoz és ünnepélyes ganajszobrokhoz igazodjék. Ezek folyton repedeznek, omlanak, általános bűzt és viszketegséget terjesztve; s egyre több, frissebb, puhább ganajjal kell toldani-foldani őket. Lassanként az emberiség egész ürülék -metropoliszt emelt maga fölé, mely most, a húszadik században ráomlott a gazdáira. Ahogy valamikor az eget ostromló óriássá nőtt emberiségre tűz- és víz-özön zúdult, most a ganajimádóvá törpült emberiséget utolérte a trágya-özön. Évszázadokig nem lesz egyéb, mint fojtogató bűz, mocsokban evickélés, háborúzás durrogó, rotyogó, trágyaszagú fegyverekkel a régi fényes fegyverek helyett, míg a ganaj-kor embere ki nem pusztul. Aki az egész földgolyóból pöcegödröt csinált, most belefullad. Mit lehet tenni a trágya-özön ellen? orrunkat befogni, semmi egyebet. Mert aki valamelyik ganajtornyot le akarja bontani, csak egyik helyről a másikra hordja és közben maga is szaporítja a rondaságot. A trágya-özön magától fog lefolyni, lassan, míg a trágya-korszak embere az utolsóig bele nem fullad. Aki bármilyen iránynak, rendszernek, emberi kigondolásnak szívvel-lélekkel behódolt, azt elborította a trágya-özön; aki a tiszta érzést, szabad látást, örök mértéket őrzi, bárkában lebeg a trágya-özön felett. S ahogy a vízözön után megjelent az égen a szivárvány, jeléül, hogy vízözön nem lesz többé: majd megjelenik az égen a tiszta fehérnemű, jeléül, hogy trágyaözön nem lesz többé.
Weöres Sándor: A teljesség felé c. könyvéből
2007.09.17.
László Noémi : Hányszor
A szíved hánnyal sokszorozza egy pillanat hang-mérte hosszát hányszor fut el tér vissza hozzád az ölelések kelme-hossza hogy összetűzd hogy összetépjed borítsd arra, ki rádborítja, szemhéj mögött hányszor hasítja szemed villáma a sötétet, hányszor vagy mélyvíz, mozdulatlan hányszor dobálsz követ az égre hányszor születsz és halsz meg érte egy önkéntelen mozdulatban, mert csupa visszhang minden ízed és csak a szíved nem veszíted el? |
2007.09.17.
|