Abban az időben, amikor a föld és az ég keletkezett, a magas égi mezőkön három istenség lakozott. Az istenek maguktól születtek, majd elrejtőztek. Később a föld óriás olajcseppként lebegett a víz színén, és úgy mozgott fel s alá, mint egy roppant medúza. Ekkor a bambusznád csírájából két újabb isten támadt, de ezek is elrejtőztek, és számos utódnak adtak életet. E dicső leszármazottak sarja volt az istenek atyja és anyja, Izanagi és Izanami. Az istenek őket bízták meg, hogy megszilárdítsák és megtermékenyítsék a kocsonyás, mozgó földet.

     Izanagi és Izanami letekintettek a Menny Lebegő Hídjáról, és azt fürkészték, van-e föld valahol a híd alatt. Csillogó drágakőből hatalmas lándzsát készítettek, a fegyvert lehajították, és rábukkantak a tengerre. Ezután kiemelték a lándzsát a káoszból, a káosz cseppenként aláhullott, megszilárdult, és így keletkezett Onokoro-Jima, a Megdermedt Sziget. Ezután még egy szigetet alkottak a tengerben, és leszálltak a földre.

     A földre érve Izanagi és Izanami elhatározták, hogy házasságra lépnek. A sziget közepébe oszlopot állítottak, és megkerülték, Izanagi balról, Izanami pedig jobbról. Amikor összetalálkoztak, Izanami így szólt:

- Milyen csodaszép ifjúval találkoztam!

De a bók nem tetszett az istennek, és haraggal válaszolta:

- Miért beszéltél? Én vagyok a férfi, nekem kell elsőnek szólnom. Az egészet elrontottad, most újra körbe kell járnunk.

A két istenség ismét körbe keringett, és amikor találkoztak, Izanagi szólt először:

- Milyen pompás, hogy ilyen szép leánnyal találkoztam!

     Így történt a leánykérés az isteneknél. Ezután férj és feleség lettek, s miután Izanami életet adott a tengereknek, a folyóknak, a szigeteknek, a fáknak és a földi növényeknek, így szóltak egymáshoz:

- Immár megalkottuk a Nyolc Sziget országát hegyeivel, vizeivel és növényeivel. Most teremtsünk valakit, aki a mindenség ura lesz.

     Ekkor megszülték a nap istennőjét, Amateraszut, akit a "nagy istenség éji fényessége" néven ismernek, és már születése után oly gyönyörű volt, hogy szülei nyomban felküldték a mennyei létrán, hogy az égről sugározza le a földre ragyogó fényét.

Következő gyermekük, Tsuki-jumi, a hold ura lett. Tsuki-jumi tompa, ezüstös csillogása elhalványult nővére arany pompája mellett, de azért méltónak mutatkozott arra, hogy Amateraszu hitvese legyen. Ő is felkapaszkodott az égi létrán, de hamarosan civakodni kezdtek. Amateraszu megelégelve az örökös egyenetlenséget, így szólt:

- Távolodj el tőlem, nem akarlak többé szemtől szembe látni.

     Ekkor az istenek elválasztották őket, a házastársak szétköltöztek, és a nappal elvált az éjszakától.

      Izanagi és Izanami még számos gyermeknek adott életet. Izanami megszülte Szuszanoót, a Vad Hímet. Szuszanoó után megszületett a Szél és Kagu Csusi, a Tűz. A Tűz születése alkalmával Izanami súlyosan megsebesült, sebeinek váladékából még sok istengyermek született, de anyjukat annyira kínozta a Tűz okozta fájdalom, hogy végül meghalt, és eltűnt a sötétség földjén, Jomi birodalmában.

     Izanagit mérhetetlenül elkeserítette asszonya halála. Kagu Csusit okolta a szerencsétlenségért. Haragjában felkapott egy kardot, levágta a Tűz fejét, s a kard pengéjéről lecsöpögő vérből született a Nyolc Nagy Hegy istene.

Izanagi fájdalmát a bosszú sem csillapította. Elhatározta, hogy leszáll Izanamihoz a sötétség földjére. Sokáig tévelygett a fekete éjben, míg egy komor zugban Izanami hangját vélte hallani.

- Ó, Izanami! Elvonultál a sötétség földjére, egyedül hagytál a napfény világában. Jöjj velem, kísérj vissza a világosságra.

- Nem tehetem, uram és férjem - hangzott Izanami szomorú válasza -, megízleltem Jomi kemencéjének pokoli főztjét, most már örökre itt kell maradnom. Későre jár, fáradt vagyok, le kell feküdnöm. Kérlek, fordulj el, és ne tekints rám.

     Izanagi türelmetlenül hallgatta Izanami szavait, és most már kíváncsisága is felébredt. Kiemelte hajából sokfogú fésűjét, letörte az egyik nagy fogat, meggyújtotta, s a tűz megvilágította Izanami örök sötétségbe borult otthonát. Izanagit szörnyű látvány fogadta. A hajdan oly csodálatos szépségű Izanami teste felpuffadt, fekete fekéllyel borított bőrén rovarok hemzsegtek. Az istennőt a mennydörgés nyolc riasztó istene őrizte, fülsértő hangjuktól megremegtek a sötétség országának boltozatai, Izanami pedig megszégyenülten kiáltotta utána:

- Csúfosan megaláztál! Ezért meglakolsz!

      A sötétség katonái üldözőbe vették Izanagit, ő azonban egérutat nyert, és mielőtt utolérték volna, egy roppant sziklával eltorlaszolta a pokol nyílását. Azután hátat fordított a szörnyű helynek, és bánatosan folytatta útját a napfény felé. Úgy érezte hogy Jomi országa förtelmesen beszennyezte, ezért sietve Tsukusi szigetére ment, hogy megtisztítsa testét. Ruháit elhajította, és minden ruhadarabjából egy új isten született.

     Izanagi  feljött hát a sötétség világából, megtisztult a szennytől, és miután teljesítette isteni hivatását, eltávozott Ahaji szigetére, szállást épített magának, és csendes visszavonultságban éldegélt.

(Román József feldolgozása)

Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár –Országos Széchenyi Könyvtár