Fenyves Mária: Olyan az ősz

Az ezüstös alkony halkan ereszkedett alá. A bokrok tövén fehér pókhálót szőtt az ősz. Csönd kuporgott az ágak között, s a nap lassan nyugovóra hajtotta fejét. A levelek zöld bársonyos színét felváltotta a sárga, az arany, a rozsdabarna, itt-ott bordópiros, s az erek még valami "Maradj még!" szót leheltek volna, s lágy simulásra kérték szótlanul a továbbmaradást. De nem lehetett! Mert az idő eljárt, és nem a gyorsan jövő szürkület miatt, hanem mert az ősz már nem hagyta magát, ráterítette ezüst fátylát a tájra.
Már nem zsongott a sok levél, mert lehullt a napfényben, a sötétben, az éjben.
Olyan volt ez az ősz vége, mint amikor a kullogó esték lassan, de biztosan az éjszakába térnek, és mint az élet, amikor a vége felé közeledik, s elköltözik a lélek egy jobb, egy szebb világba, ahol ott rejtőzik a tisztaság, a derű, a remény, az öröm, az örök mosoly. Mert a mélységeknek és magasságoknak is van hatalma, ereje és varázsa, ahol a kócos vigasztaló álmok tán valóra is válnak, amikor s amiként megszólal a lélek fennkölt muzsikája.

Kalkuttai Teréz Anya: Az élet himnusza

Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan!
Az élet szép - csodáld meg!
Az élet boldogság - ízleld!
Az élet álom - tedd valósággá!
Az élet kihívás - fogadd el!
Az élet kötelesség - teljesítsd!
Az élet játék - játszd!
Az élet vagyon - használd fel!
Az élet szeretet - add át magad!
Az élet titok - fejtsd meg!
Az élet ígéret - teljesítsd!
Az élet szomorúság - győzd le!
Az élet dal - énekeld!
Az élet küzdelem - harcold meg!
Az élet kaland - vállald!
Az élet jutalom - érdemeld ki!
Az élet élet - éljed!

                                                                                2005.11.14 

Kányádi Sándor: Őszvégi játék

kopár
határ
zörgő
erdő
rojtos
bojtos
ide- oda
lengő
felhő
síró
rívó
dúló
fúló
morgo- lódó
rideg
szél
fejre
kucsmát
lábra
csizmát
hátra
bundát
ágyba
dunyhát
jön a jön
a hideg
tél.

(2005. 11. 28.)

Kobajasi Issza haikui